„Rossz idők járnak, és rosszak is maradnak, míg az ember meg nem javul; mert a rossz emberek teszik, hogy rosszak az idők…”
Az 1968-ban Pulitzer-díjat kapott Nat Turner vallomásai magyarul most először a szerző 1992-es utószavával lát napvilágot, mely a könyv megjelenésének huszonötödik évfordulójára íródott. 1831-ben egy néger rabszolga, Nat Turner az Egyesült Államok Virginia államában hetvenedmagával föllázadt, lemészárolt több tucat fehér embert, és három napig rettegésben tartotta a környéket. De Nat Turner személy szerint csak egy ember haláláért felelős, szerelmét, a fehér Margaret Whiteheadet ölte meg.
Nat Turnert elfogták, halálra ítélték. Mi lakozott a lelkében? Hogy jutott idáig? Milyen ember volt Nat Turner, a prédikátor, aki Isten igéjével vezette rohamra lázadó négereit?
Erre keres feleletet William Styron, a Virginiában született világhírű amerikai regényíró, amikor a siralomházban Nat Turnert a kivégzése előtti éjszakán önmagával, emlékeivel és lelkiismeretével szembesíti.
