Timothy Black, az ismert festőművész egy nap furán kezd viselkedni. Kollégáival folytatott beszélgetés közben nemlétező személyekre utal, és olyan túlzott ígéreteket tesz, amelyek irreálisnak tűnnek. Ismerősei egyre gyanakvóbban tekintenek rá. Aggódnak érte, mégsem merik ezt szóvá tenni, nehogy megsértsék.
De Black állapota tovább súlyosbodik, és felelőtlenül olyan hibát követ el, ami majdnem az életébe kerül. Ekkor Simone Abellard, a férfi egykori élettársa – aki rossz előérzettől vezérelve látogatja meg Timet – mentőt hív hozzá, és kórházba szállítják: önveszélyes állapota miatt pszichiátriai zárt osztályra.
Ott derül ki a festőről, hogy úgynevezett „disszociatív személyiségzavarban” szenved, más szóval: tudathasadása van.
Black kezelőorvosa gyógyszereket ír fel neki, amelyektől a beteg nagy mértékű javulást mutat, ezért – azzal a kikötéssel, hogy ezentúl folyamatosan szednie kell őket – végül hazaengedik.
Simone a férfi elesettsége miatt – vagy talán mert még mindig szerelmes bele – visszaköltözik hozzá.
Onnantól kezdve azonban életükben eluralkodik a káosz, mert a festőművész betegsége olyan mértékben elfajul, hogy szinte teljesen elveszti a kapcsolatát a valósággal. Tudata annyi részre – külön személyiségekre – szakad, hogy egy idő után már fogalma sincs arról, hogy mikor kicsoda, hol van, mit követett el, vagy mit kellene tennie.
Ebben a meglepő fordulatokban gazdag regényben sosem tudhatjuk, mire számítsunk: hogy az, akiről éppen olvasunk, létező személy-e egyáltalán, vagy hogy az illető milyen módon befolyásolja majd a későbbi eseményeket. Ám minél mélyebbre hatolunk Timothy Black személyes poklába, annál jobban összefutnak a szálak, és kezd fény derülni a betegségét kiváltó okokra, valamint arra, hogy létezhet-e számára olyan kiút a szenvedésből, ami nem feltétlenül jár tragédiával sem önmagára, sem másokra nézve.
Vajon képes-e Simone szeretettel, törődéssel javítani Tim állapotán? Együtt találnak-e olyan gyógymódot, ami valóban hosszú távon elviselhetővé teszi a férfi addigi, kaotikus, rémálomszerű életét?
Egy drámai történet félelemről és kilátástalanságról, szerelemről és reményről... arról, hogy az emberi tudat egy olyan börtön, amelynek „rácsai” vastagabbak, mint bármilyen valódi fegyházé. Azonban a tudat börtönéből nem biztos, hogy csak vasfűrésszel lehet kijutni...
