A düvő egy népzenei szakkifejezés arra a jelenségre, amikor ,,a kontra, a brácsa és a bőgő ritmikailag egybevágóan működik". A Düvő című kötet ezt a világot: a folklórban és a szimmetriában rejlő erőt idézi meg. Pál Sándor Attila versei a népzene hangját imitálva népdalokat, balladákat, meséket írnak újra, virágénekeket, munkadalokat vagy épp legényeseket olvashatunk a kötet lapjain. Ennek a költészetnek van mondanivalója az országról, a versek olyan képét mutatják meg a magyar vidéknek, amely ritkán örökítődik meg ilyen modern, mégis a hagyományokat eredeti módon újrateremtő nyelven. A kortárs fiatal költészetben különösen egyedülálló ez a szemlélet: egy radikálisan szelíd hang szólal meg ebben a friss, szomorú, mértéktartóan szenvedélyes könyvben.
