Jean Bourdeau korának neves írója, Nietzsche első francia fordítója, a szocializmus lelkes híve. Jelen művében - erősen szubjektív módon - emeli ki a XIX. század gondolkodói-írói közül azokat, akiket a legnagoybbakra tart. Első választásával mégsem vitatkozhatunk: Henri Beyle (Stendhal) valóban méltó alakja a XIX. század felívelésének, hogy aztán olyan, nem kevésbé meghatározó írókról meséljen nekünk lenyűgöző tárgyi tudással és remek stílusban, mint Tolsztoj, Victor Hugo és még a sorok közül is kérződő kedvence: Nietzsche. Emellett beválogatja még Taine, Renan, Ruskin és Spencer filozófus-írókat is, bár ezen utóbbi szerzők az óriások mellé emelése esetleges, s századunkból nézve nem is mindig indokolható. Ám a szubjektivitás a szerző joga, és nekünk nem marad más, mint ennek a remek stílusú könyvnek a műélvezete.
