Az elsö kötetböl kiderül, hogy a mai, a távolsággal négyzetesen változó gravitációs elképzeléseink egy meglehetösen nagy tévedésen alapulnak, mivel az anyag "sajátja" nem a tömegvonzás, hanem eredendöen éppenséggel a tömeggel arányos taszítóhatás, melyet egy részleteiben kidolgozott és itt bemutatott trükkös mechanizmus változtat vonzóerövé. Ennek következtében a gravitáció a körülményektöl függöen az antigravitációtól az exponenciális növekedés folytán elképesztö méreteket öltö nagyságrendig változik. Bolyongásaink során az ebböl eredö, ma még megmagyarázhatatlan furcsaságokkal találkozhatunk humorral kellöképpen átszött formában. E furcsaságok okára a szerzö által felfedezettek alapján kellö és logikus magyarázatot is kapunk. Akit az elsö kötet lázba hozott, az a második kötettel lehütheti magát. Ugyanis, akik már alig várják, hogy a fejlödésünk csúcspontjaként végre megkezdjük a kozmosz meghódítását, azokat ki kell ábrándítanom, mert jóindulatúan közlöm, hogy a fénysebességü ürutazás legfeljebb a pokolhoz vezetö út idöbeli lerövidítése lehet, mert ezt a jelenlegi elképzelések szerinti utazást élö anyag bizonyíthatóan nem élheti túl. Persze a lehetséges megoldásra van remény, csak az e kötetben leírt ötletek alapján sem biztos, hogy nem elöbb valósítható meg a fénysebességü rakéta, mint az utas megvédése e sebesség nem várt következményeitöl. De ha jót akarunk, akkor felejtsük el az antianyag meghajtású ürhajót. Persze nem csupán a beszerezhetetlen antianyag miatt, hanem inkább a kormányozhatatlansága miatt. Lenne ennél egyszerübb és olcsóbb módszer is, mely ürhajónkat ügyesen kormányozhatná nem csupán a cél, de a megoldás felé is, csak hát ennek technológiáját még ki kéne dolgozni az itt leírtakra alapozva…
