„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Két dolgot határoztam el. Egyedülálló leszek. Az egyedülállóak annyit kufircolnak, amennyit akarnak. Csemegepultos leszek. A piac az élet szinonimája. A csemegepultosok élnek. Emberek közt. Élő és holt szövetek, Lalikám, erről szól majd az élet.”
Gerlóczy Márton egyik legnagyobb erőssége, hogy a bnnünket körülvevő hétköznapi világ abszurditását humorosan, ugyanakkor rendkívül érzékletesen teremti újra szövegeiben. Időnként már-már szociológiai igényű fejtegetései ugyanolyan szórakoztatóak, mint a szarkasztikus jellemrajzok és a csattanós anekdoták.
Az először 2009-ben megjelent A csemegepultos naplójának új kiadását az olvasók érdeklődésén túl a regény színpadi adaptációjának bemutatója indokolja.
„Amikor először magára hagytam a lovasban, féltem, hogy sokat fog bénázni, de ügyesen helyt állt. Jókat nevettünk együtt, és vele söröztem életemben először a munkahelyemen. Soha nem fogom elfelejteni azt az időszakot.” (Zsuzsanna, boltvezető)
