Az a jól szervezett emberi társadalom, amelyben minden szervnek megvan a maga határozottan kijelölt tevékenységi köre. Azok igazgatnak, akik tanulták az igazgatást, azok hoznak törvényeket vagy javítják a már meglévőket, akik törvényhozást tanultak; azok ítélkeznek, akik jogtudományt tanultak, és a falusi levélhordó munkáját nem bízzák béna emberre. A társadalomnak a természettől kell működéséhez mintát vennie. Márpedig a természet a jól megalkotott lényeknél akként jár el, hogy elkülöníti egymástól a szerveket; a természet semmit sem alkot silánynak - mondja Arisztotelész - írja művében Émile Auguste Faguet korának népszerű kritikusa, filozófusa a száz évvel ezelőtti francia társadalomról, miközben eredeti francia szellemességgel vesézi-ostorozza kora társadalmának hibáit és fogyatékosságait - amiből ma, száz évvel később is megszívlelendő és útmutató.
